HÍREK
 KÖNYVEK
 MEDICUS ANONYMUS
 SZERZŐK
 TÁRLAT
 LINKEK
 E-MAIL AZ
 ANONYMUSNAK
 Bejelentkezés

  « Felhasználó

  « Jelszó

 
 Regisztráció
 Keresés

 

 
Kuti Vilma, dr.
Egészségvédelem - másképpen. (Életünk és a magnézium)

Sorozat:


Részlet:

„Dr. Sós József, egykori kórélettan-professzorom beszámolt állatkísérleteiről, amelyek során az állatok kiegyensúlyozott táplálása mellett különböző külső behatásokkal nem tudott előidézni károsodásokat a keringési rendszerben, de ha magnéziumszegény volt az állati táp, a szív és érrendszer károsodott.

Sós professzor korábban, az 1940-es években néptáplálkozási vizsgálatokat végzett, és azt találta, hogy táplálkozásunkban a magnézium csak az élettani minimumot fedezi. E két információt összekapcsolva és kiegészítve Sós professzor munkatársa, dr. Rigó János tapasztalatai­val a magnéziummal dúsított csipkeszörp, a Viroma jó hatásáról szív- és érrendszeri betegségben, beleértve a vérnyomás csökkenését is, tudtam, mindezt hasznosítani fogom betegeim körében. Magnéziumszulfát-injekció vénába adása pedig rutin beavatkozás volt a soproni és a kékes­tetői szanatóriumban asztmás rohamok esetén vagy kúraszerűen, súlyos betegek meghatározott körében, például a keringési elégtelenségben szenvedőknél.

A szakvizsga után körzetemben tehát magnéziumot adtam szív- és érrendszeri elváltozásban szenvedő betegeimnek. A Viroma folyamatos használata nem volt olcsó, és nem mindenki szerette. Ezért a soproni gyógyszerészek dr. Horváth Dénes főgyógyszerész vezetésével beszerezték a Viromához használt magnéziumcitrát-port, ezt kiegészítettük C- és B1-vitaminnal 100:10:1 arányban, vagy a beteg számára szükséges egyéb összetevőkkel magisztrális (azaz a gyógyszerészek által összeállított) készítményekben, később Béres cseppel.

A magnéziumcitrátot kezdetben a megyei galenusi laboratóriumok állították elő. 1 grammja a gyártási technológiá­tól függően eltérő mennyiségű magnéziumiont tartalmazott. Kezdetben 116 mg-ot. Az intravénás adásra alkalmas magnéziumszulfát 10 és 20%-os oldatát pedig dr. Nikolits Károly gyógyszerész úr készítette a szanatórium számára, később nekem is. Megfelelő választék hiányában hosszú időn át csak ezek alkalmazása volt lehetséges.

A magnéziumpótlás hatására az anginás panaszok, a ritmuszavarok megszűnése, a vérkeringés javulása, a vizenyő eltűnése, a vérnyomás csökkenése mellett a betegek kezdték elhagyni az egyéb elváltozások miatt korábban nélkülözhetetlen szereket: görcsoldót, fájdalomcsillapítót, hashajtót, nyugtatót, altatót. Asztmás, allergiás, mozgásszervi és sok egyéb kóros tünetük, panaszuk megszűnt, közérzetük, munkaképességük javult.

Később – a keringési problémáktól függetlenül – a fáradékony, kimerült, fejfájással, alvászavarral küszködő, feszült vagy depressziós betegeknél is segített a magnézium­pótlás, de megszűntetett minden panaszt, amelynek hátterében izomgörcs, lényegében gátolt izom-ellazulás volt feltételezhető. Folyamatos magnéziumpótlással ki lehetett védeni a kalcium-oxalát vesekő újraképződését, de a vese és a máj karbantartásának is fontos eszköze lett. Különösen látványosan gyógyultak az asztmás gyermekek.

Betegeim körében naponta tucatjával regisztrált megfigyelés alapján megerősödött az első, és megszületett a második felismerés: az egészségtől a nem fertőző betegséghez vezető funkciózavarokon, majd a betegségen át a halálba torkolló folyamat bármely szakaszán a magnéziumpótlás javítja a beteg állapotát.

A betegség jellemző tüneteinek kialakulása előtti, orvosi vizsgáló módszerekkel többnyire nem diagnosztizálható, de már panaszt okozó (a magatartástudomány kérdőíves vizsgáló módszereivel ma már feltárható<!--[if !supportFootnotes]-->) funkciózavarokat megszünteti.

A visszafordíthatatlan sejtkárosodások stádiumában a még regenerálható sejtek funkcióinak helyreállításával javítja a betegek állapotát, kivédi, lassítja a betegség előrehaladását, vagyis további sejtek maradandó károsodását.

Sürgősségi helyzetekben az intravénás pótlás – a funkcionális küszöböt átlépő, a vitális küszöbhöz közelítő folyamatok megfordításával – életmentő.

Összesen négy (két soproni, egy budapesti és egy po­mázi) körzetemben, hozzávetőleg hatezer fő tartós megfigyelése során összesen kilenc krónikus beteg állapotán nem javított a magnéziumpótlás. Okát nem volt módom vizsgálni.

Miért a magnézium?

A magnézium csak egy az élethez, az egészséghez nélkülözhetetlen tápelemek közül, melyek a talajból, a táplálékláncon keresztül jutnak el az emberhez. A megkülönböztetett figyelmet a hiánya indokolja.

A talajjavításhoz, pontosabban a talajból a növénytermesztéssel kivont tápelemek visszapótlásához használt természetes trágyák kedvezőbbek voltak, gyakorlatilag minden tápelemet visszapótoltak, ha nem is mindig eleget. A helyükbe lépő műtrágyák egyes tápelemekből sokat tartalmaznak, másokból, így a magnéziumból – többnyire természetes szennyezettségként – nagyon keveset. Az egyre intenzívebb mezőgazdasági termelés és a kihasználást nem követő tápelem-visszapótlás következtében a termőtalaj tápelem-tartalmában jelentős aránytalanságok alakultak ki.

A talaj minőségét kedvezőtlenül befolyásolja a levegő szennyezésének következménye, a savas eső is, amelyet Közép-Európában tetézett a magas kéntartalmú szén használata. A Kárpát-medencében a nehezebb szellőzés miatt megrekedő szennyezett levegőből több káros anyag kerül a talajba, a felszíni vizekbe. A talaj savasodása fokozza a vízoldékony tápelemek oldódását, és elősegíti, hogy a talaj mélyebb rétegeibe mosódjanak, ahol már nem érik el őket a növények gyökerei. Ez történik s a kalciummal és a magnéziummal is. Emellett a savas közeg az egyébként nem vagy igen lassan oldódó, mérgező hatású nehéz fémeket (ólom, kadmium) a növények számára felvehetővé teszi. (A talajsavasodással foglalkozó igen sok kutató közül kiemelkedő dr. Stefanovits Pál akadémikus munkássága.)

A kalciumot a savanyodó talajon „meszezéssel” pótolják. Aki meszezésre dolomitot használ, az a kalcium mellett magnéziumot is pótol.

Ha kevés a magnézium, helyette – az ozmotikus nyomás fenntartása érdekében – az élő szervezetek kényszerűségből beérik az ugyancsak két-vegyértékű kalciummal vagy az említett nehézfémekkel, de ezek sajátos funkcióiban nem tudják helyettesíteni. Amint megfelelő a magnéziumkínálat, nem szívódik fel az ólom, a kadmium vagy a szükségesnél több kalcium. Ezt nevezik a magnézium antagonista hatásának, ami megtévesztő, hiszen csak elsőbbsége van a saját helyéhez.

Már az orvoslás legrégibb írásos emlékeiből is kitűnik: az orvosok régóta tudják, hogy az egészség megőrzéséhez fontos a táplálkozás. De azt, hogy melyik tápelem miért fontos, csak lassan, sok-sok megfigyelés alapján tárta fel a tudomány.

Az élő szervezetek magnéziumkészletének 99%-a a sejten belüli folyamatokban vesz részt. Ám arra, hogy mi történik a sejten belül, csak a legutóbbi évtizedekben derült fény. Azaz addig a szervezet által felhasznált magnéziumnak csupán 1%-a volt vizsgálható, ezért nem ismerték fel igazi jelentőségét, s a táplálkozástudomány nagyon alábecsülte a szervezet napi magnéziumigényét.

Amikor a molekuláris biológia, biokémia, biofizika sorra megismerte, mi történik a sejten, sőt, a sejt alkotóelemein belül, fény derült tízezerféle enzim és az enzimeket aktiváló ionok szerepére, és arra, hogy mindehhez milyen tápelemből mennyi szükséges. Kiderült, hogy a magnézium fontos tényező a szénhidrát- és zsír-anyagcserében, a fehérjeépítésben pedig az esszenciális aminosavakhoz hasonlóan egyenesen nélkülözhetetlen.

Az enzim egy fehérje, amelyet a mindenkori igénynek megfelelően állít(ana) elő szervezetünk, ha megfelelő mennyiségű magnézium áll(ana) rendelkezésére. A magné­zium háromszáznál is több enzim aktivátoraként – a legfontosabbakat dr. Péter Pál gyűjtötte csokorba <!--[if !supportFootnotes]-->– játszik szerepet minden életfolyamatban, elsősorban az energiatermelésen keresztül.

A sejtnedv összetétele külön figyelmet érdemel: ebben az ásványi sók oldott elemeinek, az egyes ionoknak egymáshoz viszonyított aránya állandó. Ha nem jutunk hozzá valamely összetevő szükséges mennyiségéhez, az optimálisnál alacsonyabb szinten áll helyre sejten belül az ionegyensúly. Az így változó közegben lassulnak a sejtben zajló folyamatok, egy kritikus szint alatt visszafordíthatatlanul károsodik a sejt. Ma már azt is tudjuk, hogy az egyes tápelemek szükséges mennyiségét az egyes élet­szakaszok, a fizikai és szellemi munka sajátosságai mellett környezeti hatások, az ellenük történő védekezés, a hozzájuk való alkalmazkodás is meghatározza.”

<!--[if !supportFootnotes]-->


  

Ha könyvet akar rendelni, azt megteheti az E-mail az Anonymusnak menüpontra kattintva. A kiadó a kért könyvet postán juttatja el, s a csomagban természetesen áfás számlát is küld.
© 2006-2007. Anonymus Kiadó. Minden jog fenntarva!